Hastánc Keleti hangszerek duruzsolnak fülembe,
ereimben a vér elindul pezsegve.
Táncolni vágyom, csípőmet kell ráznom,
Olyan, mint egy más világ, a tánc, a tánc, az álom.
Csípőmön csörög a kendő, ezernyi pénzérme van rajta,
nem nyomja el csengését a pergődob zaja.
Az ütemre fordulunk nevetve, lépkedve,
Olyan, mint egy más világ, a tánc, a tánc, a zene.
Suhanunk a föld felett,
repít minket a dallam, a hangszerek.
Átérezni a boldogságot, messze hagyni a várost,
Olyan, mint egy más világ, a tánc, a tánc, az álom.
Gyertyalángok égnek, selyemkendők suhognak,
a dob pereg és a hangjegy életre kel.
Lábunk nyomán rózsák nyílnak,
táncunk folytán messzi hívnak.
Lelkünk kelettel van tele,
Olyan, mint egy más világ, a tánc, a tánc, a zene.
A bordó selyemkendőn meg-megcsillanó gyöngyök,
a levegő azt üzeni: táncolj, táncolj rögtön.
Mint egy török basa inti háremének;
”Táncoljatok lelketekből, kebletekből, szépen!”
Dübörög a vér ereinkben, két kezével lök a mámor,
Olyan, mint egy más világ, a tánc, a tánc, az álom.
Érzem, hogy ezt kell csinálnom.